A világ kiéhezett a természetes értékekre és az újdonságra. A divatban felhanszált és megújított népi motívumok, a fúziós zenékben megtalálható népies dallamok, a világzene terjedése nagyon jól bizonyítja, hogy a digitalizáció nyújtotta gyorsaság, egyszerűsítések, sztenderdizálások, a celebvilág kétessé váló és egyre harsányabban intézményesülő értékrendje mellett vagy annak ellenére szeretnénk a hagyományainkat is jól megélni. Nem unalmas, közhellyessé vált formában, hanem megújulva, felfrissülve. Nem csoda, hogy a népzenei fesztiválok tartalmukban is megújulva, folkfesztiválként feltámadva egyre nagyobb népszerűséggel bírnak. Egy-egy folkfesztivál idején felpezsdülnek a vidéki városok, élettelivé válnak a városközpontok. Lelkes amatőrök mutatkozhatnak be és csiszolhatják előadói képességüket. Kötetlen, laza körülmények között nagyon is szerethető népzenét hallgathatunk profi művészek előadásában. A sokáig csak táncházakban hallott és csak szűkebb kör által ismert előadók szélesíthetik rajongótáborukat.
A fesztiválok megújulása városonként eltérő sikerrel ment végbe. Van akinek még nem sikerült a kirakodó vásárból valódi kultúrális fiesztát létehozni és volt aki egy ötlet köré széles hallgatóságot tudott a fesztivál köré vonzani és a létrehozott értéke miatt a fesztivál akár évtizedekre is beágyazódhat a város kultúrális életébe. Volt olyan fesztivál, amit az árvíz, volt amit az eső mosott el, az idei Siofolknak a viharos balatoni idővel gyűlt meg a dolga. Siófok három évvel ezelőtt indította el Siófolk Fesztivált, hogy sajátos lehetőséget adjon a magyar és a nemzetiségi népzene megismerésére. A népzene hagyományos értékein kívül az egyre népszerűbb világzenének is tered adó három napos fesztivál első napját a hagyományos népzenének, a második napját a Magyarország területén élő nemzetiségek zenéjének, a harmadik napját a népzene más zenei stílusokban történő újjászületésének szánta. A fesztiválszervezők a fesztivál minden napjára a napi tematikába illeszkedő népszerű előadót kértek fel, így a hagyományos népzenét a Csík zenekar, a világzenét a Besh o droM, a nemzetiségi zenét az autentikus cigányzenét játszó Kalyi Jag képviselte. A több mint három évtizedes múlttal rendelkező Kalyi Jag nagyszerű választás volt. A nagyon szinvonalas autentikus cigányzenét játszó együttesnek köszönhető, hogy a roma kultúra, az autentikus cigányzene bekerült a magyar kultúrába, a cigányzene képes volt megújulni és a roma zenészek új generációja alakított autentikus cigányzenét játszó zenekarokat, a cigányzenét felkapta a világzene.
Az égiek nem voltak kegyesek a Kalyi Jaghoz, mert a pénteki hőség és a tömeg a szombati előadásra elillant és csak a Kalyi Jaghoz lojálisak maradtak Siófok Rózsakertjében, a Balaton partjára szervezett III. Siofolk Fesztivál második napjára. Az együttes a szokásos magas szinvonalon játszotta el a legnépszerűbb dalait. Bár nem éltek a ma divatos technikákkal, nem mixelték össze a zanzásított dalokat, nem pörgetették fel a zenét az egyre divatosabbá váló mulatós tempóra, nem énekeltek magyarul, hogy a közönség velük énekelhesse a dalaikat, de a maguk, decensebb, hagyományosabb stílusában nagyon tempós, táncolható cigányzenét játszottak, amit a Varga Gusztáv különleges ajándékul egy tánccal zárt. Aki a viharos balatoni idő ellenére eljött a hajóállomás melletti Rózsakertbe, nem csalódott. Nagyszerű cigányzenét hallgathatott kiváló művészek eladásában.