Annak ellenére, hogy a szervezők homokos tengerpartot imitáltak a nézőtérre a tácparkett helyett és a konkurens rendezvények egyike beindított egy tízperces tűzijátékot a Lánchíd mögött este fél tíz körül, az autentikus oláh-cigány zenét játszó Romengo egy dinamikus, jó hangulatú másfél órás koncertet adott. Igaz, az együttes bulizásra, táncos mulatságra készült a cigányzenés repertoárjával, így nehezen tudott napirendre térni, hogy a Forma 1 szórakozást kereső szurkolóival, a külföldi turistákkal kiegészült, zenére, szabadtéri programra vágyó budapesti nézők kevésbé voltak fogékonyak a táncra és az együtténeklésre. De ez nem azért volt, mert a közönség nem élvezte az előadást. A közönség nemcsak élvezte, hanem nagy érdeklődéssel és kiváncsisággal figyelte a produkciót.
Ahogy a mellettünk álló fiatalember is, aki angolul megszólítva minket érdeklődőtt a dob neve iránt. Büszkén világosítottuk fel, hogy az általa kipécézett zeneszerszám nem más, mint a kanna. Hiszen ahogy az autentikus cigányzenét játszó zenekarok mindegyikének, ennek is szerves része a dobként funkcionáló kanna. Sőt, itt nemcsak egy, hanem két kanna is képviselte az ütőhangszereket. Külön öröm volt, hogy Lakatos „Guszti” János kannaszólója vokált is kapott az énekesnő, Lakatos Mónika személyében, ezzel még különlegesebbé téve a kanna hangját Bár a közönség megénekeltetése a kacifántos strófa miatt nem ment könnyen, de a végén mégis szépen szólt.
A oláh-cigány zenei repertoáron kívül egyedivé teszi a zenekart a bájos énekesnőnek, az 1996-ban Ki mit tud győztes Lakatos Mónikának, a zenekar zenei világhoz tökéletesen illő fátyolos énekhangja és Kovács Misinek a hegedűjátéka. Kimondottan jól oldották meg a zenekarvezető Rostás „Mazsi” Mihály és az énekesnő között az énekszólók váltogatását, ami még üdébbé, dinamikusabbá tette az előadásukat. Az együttest legközelebb a Mesterségek ünnepén a várban és Székesfehérváron hallhatjuk. A sűrűbb fellépések egész biztosan jót tesznek az együttesnek és a gyakorlat gördülékenyebbé teszi a műsorukat, a következő szám felkonferálását, a közönséggel történő kommunikációt. A szombati koncerten, vélhetően a váratlan húrszakadás, a hangolás körüli bonyodalmak, a kevésbé aktív közönség mintha kicsit feszültté tette volna őket, pedig minden számuk fülbemászó, azonnal dalolható, szerethető.
Ízelítő a koncertből
Az a pillanat, amikor a hegedű húrszakadása miatt az együttes egy kicsit örömzenélt.