Érsekújvár az Érsekújvár-Nagysurány vasútvonal felépülésével került fel igazán a térképre, de az Orient express történetébe a számtalan anekdotát inspiráló cigányzenekara miatt kerülhetett be.
Az 1883. június 5-én elindított, a Párizs-Isztambul közötti több, mint 3000 kilometeres útszakaszt 67-70 óra alatt megtevő Orient express nevét Agatha Christie tette hallhatatlanná a Gyilkosság az Orient experessen című krimijével, amit valószínűleg a luxusvonat tizenegy napos, Isztambul előtti hófogsága ihletett, de mi talán az Orient express azon magyar vonatkozású anekdotáira emlékezünk legszívesebben, amelyek a luxusvonat -a zimonyi Száva-híd 1914. július 29-i felrobbantásával bezárult – fénykorából származnak. Ezek közül is a Kisalföld északi részén, a Nyitra folyó partjára épült Érsekújvár cigányzenekarával kapcsolatosakra. Érsekújvár az Érsekújvár-Nagysurány vasútvonal megépülésével, 1900 után válhatott jelentős vasúti csomóponttá. A 19. században épült középen földszintes, kétoldalt kétszintes vasútállomása a nagyobb méretű épületek közé tartozott.
Érsekújvár életét nemcsak a vasútvonal megépítése, hanem a 18. század második felében letelepedett cigány családok is megváltoztatták. Az Esztergomi érsekség által letelepített birkanyíró, kovács, téglakészítő, kereskedelemmel foglalkozó cigányok mellett nem volt elhanyagolható a muzsikus cigányok csoportja sem, hiszen 1854-ben Érsekújvárott 43 cigánycsalád élt, 218 taggal, akik közül 22 zenész volt. Kolompár Komlós Lajos érsekújvári származású cigányprímás nemcsak otthon, hanem Bécsben, Budapesten, Londonban, Berlinben és Drezdában is ismert lett a 19. század végén.
19. század második felében az érsekújvári vasútállomás jellegzetessége lett a helyi cigányzenekar, mely a „Rákóczi-indulóval“ fogadta a beérkező és távozó vonatokat, így az Orient express utasait is. Az érsekújvári jó szokás megmozgatta az emberek fantáziáját, nem csoda, hogy több anekdota is született a hagyomány kialakulásáról.
- Az egyik legenda szerint egy újvári származású esztergomi kanonok nagyon szeretett szerenádokat adni beöltözése előtt. Végrendeletében ezért a vagyonát az újvári muzsikus cigányokra hagyta, akiknek meghagyta, hogy az újvári állomáson mindig cigányzenével fogadják és búcsúztassák az utasokat.
- Egy másik történet szerint az Érsekújvár környéki vadászatok adták a cigányzene alapját. A vadászatok után az urak bejöttek mulatni a városba. Mivel az urak szerették a cigányzenét, gyakran kérték a prímást. Így esett meg, hogy a mulatságokon az akkori idők leghíresebb bandája játszott, Kolompár Komlós Lajos vezetése alatt. Az egyik urat azonban ki kellett a bandának kísérni az állomásig és míg el nem ment a vonat, addig játszaniuk kellett. A muzsika a vonat utasainak is tetszett, ezért pénzt dobtak a cigányoknak. Ekkor az úr így szólt Ugron Gábor Lajos prímáshoz: „Ezt megcsinálhatjátok máskor is.” Azóta napi négy alkalommal játszott a cigányzenekar az újvári állomáson.
- A harmadik anekdota Teleki Sámuelhez, a híres Afrika-kutatóhoz kapcsolódik, aki egyik hazatérésekor az újvári állomáson utazott keresztül. Amikor a vonat beért az állomásra, megcsapta a fülét a cigányzene. Kinézett az ablakon, és látta, hogy valamilyen oknál fogva a cigányok éppen a vendéglőben zenéltek. Annyira megörült, hogy hosszú évekig tartó utazása után ismét hall otthoni cigányzenét, hogy rögtön alapítványt tett, melynek járulékából bizonyos összeget kap az a cigányzenekar, amely az utasokat zeneszóval köszönti.
- Egy másik történet szerint egy gróf az állomási restiben a kellemes cigányzenét hallgatva lemaradt a később balesetet szenvedett vonatról. A kocsi, amiben a grófnak utaznia kellett volna, összezúzódott, ezért hálából alapítványt hozott létre a cigányzenekar támogatására. A támogatás fejében viszont arra kötelezte őket, hogy minden gyorsvonatnál, így az Orient expressznél is zenéjükkel szórakoztassák az utasokat, amíg a vonat vízvételezés miatt állt.
- Állítólag az átutazó perzsa sahnak a perzsa himnuszt is eljátszották.
- A hagyomány úgy tartja, hogy Erzsébet királyné is átutazott Érsekújváron, és nagyon meghatotta a cigányzene.
Ez a jó szokás fennmaradt egészen az első világháború végéig, bár a Bach-korszakban be volt tiltva. Az első világháború után a bevonuló cseh csapatok a magyar cigányzenét betiltották. 1938-tól aztán 1944-ig ismét játszhattak a cigányok. A világháború után aztán többet senkinek nem jutott eszébe ezen szokás felújítása.
Forrás: Wikipédia és wapédia