Nem volt nehéz megállapítani, hogy a Borfesztivál, ami minden év szeptember elején hoz sajátos színt a Budai Vár életébe, komoly elismertséget vívott ki hangulatával, boraival, programjaival az elmúlt 19 évben. A vasárnap délutáni napfényes őszi idő és a Borfesztivál olyan vonzerővel bír, hogy mire a váron végighúzódó borutcák gyümölcsös illatú száraz fehér borait végigkóstoltuk, a díjátadót megnéztük, belehallgattunk a színvonalas színpadi produkciókba és megérkeztünk az Oroszlános udvarban levő Heinemann pincészetet jelképező fabódéhoz, a két fős csapatunk harmincfős haveri-baráti társasággá duzzadt minden előzetes- és utólagos szervezés nélkül. Illetve nem igaz. Volt szervezés, hiszen a Borfesztivál szervezőinek két évtizedes munkája miatt vált kihagyhatatlanná ez a kora őszi happening. Öröm volt megtapasztalni, hogy nemcsak színészek, producerek, politikusok, egyetemi oktatók, üzletemberek, művészek és a tömegrendezvényeken előszeretettel elvegyülő köztársasági elnök tette tiszteletét a sok borszerető mellett, de hihetlen mennyiségű külföldi turista, sőt egy külföldi forgatócsoport is felbukkant, hogy elmerüljön ebben a gasztronómiai, borászati hedonizmusban. A tömeg ennek ellenére nem volt megterhelő, könnyedén lehetett borjegyhez, borhoz jutni. Talán a büfék, a mosdók és a színpadok előtti csücsörgő sejttette, hogy dübörög a teltház. A színpad körüli tömeg volt a bizonyítéka, hogy színvonalas zenei programokra nagy-nagy igény van. Szerencsére muzsika nemcsak a színpad környékére jutott, mert egyrészt a kivetítők, másrészt az off-stage cigányzenészek gondoskodtak a válság ellenére gondtalannak tűnő borszerető közönség mulattatásáról. Ezek után könnyű megígérni Bernard Slade után szabadon, hogy jövőre veled ugyanitt…
HANGULATJELENTÉS
Nemcsak a borászok, a város is nagyon kötődik Közép-Európa egyik legrangosabb, legnépszerűbb szakmai rendezvényéhez, művészeti fesztiváljához, ahol a számtalan eseményt a bor fogja össze. Nem csoda, hiszen a szervezők betartották ígéretüket, borból, dalból, muzsikából, ízletes étkekből, kellemes találkozásokból valóban bőséges volt a kínálat a Budavári Borfesztiválon. Több mint 200 borászat, 15 ország borai közül választhattunk kóstolni való bort és a grill- és bográcsételektől kezdődően, a balatoni pisztrángon, fogason, kemencében sült finomságokon, birkagulyáson keresztül a töki pomposig sok mindent ki lehetett próbálni. A közel 60 színvonalas, szórakoztató, kulturális produkcióból a vasárnapi előadások a külföldiek által is szeretett, a borfesztivállal tökéletesen harmonizáló éttermi, kávéházi cigányzene küröl forogtak. Az ifj. Sánta Ferenc vezette MAGYAR NEMZETI CIGÁNYZENEKAR a klasszikus zeneművektől, a népzenén át a hagyományos cigányzenéig mindent előadott. A cigányzenét szerető, nem roma származású Pál István(Szalonna) ismét egyedi produkciót mutatott be, hiszen meghívta csapatába Tcha Limberget, az európai jazz élet kiválóságát, Radics Ferencet, az Állami Népi Együttes prímását valamint ifj. Sánta Ferencet és zenekarát is.
