„…néha nagyon zárkózottak és előítéletesek vagyunk. A roma kultúra is nagyon erős, sosem fogjuk tudni teljesen összekeverni a magyarral, mindig lesznek eltérések. Ezt el kellene fogadni, venni kell a fáradságot, hogy ne csak azt mondjuk és lássuk, miért nem szeretünk valamit, hanem azt is, hogy miért igen” – Magyar Narancs(2009. január 22.)
Ez a hihetetlen érett, politikusokat megszégyenítő és mások számára is példaértékű vélemény az elbűvölő színésznő Tompos Kátya gondolata, aki a Spinoza házban játszott De jajj!-Cigánykabaré apropóján mondta el a véleményét. A nézők többsége számára kultfilmmé vált Valami Amerika folytatásával a figyelem középpontjába került 27 éves, orosz-magyar származású színésznő nemcsak szépségével, prózai és zenés szerepeivel arat elismerést, de pozitív életszemléletével, nyitottságával, szerepválasztásaival is tetszést arat. Nyitottságának bizonyítéka a cigány kultúra iránti rajongása, amit több produkcióban, így a Cigánykabaréval és a Sting feldolgozással is bizonyított. Öröm, hogy ilyen fiatal, nem roma származású művészek is segítik a cigányzene, a cigány kultúra terjesztését.
De jajj! – Cigánykabaré
„Mind nagyon szeretjük a cigány kultúrát, a cigányzenét meg az egész életörömöt, szabadságot, ami jellemző rájuk. Kerestünk meséket, szövegeket, zenéket, és összeraktunk egy előadást. Igazi örömjáték lett: nagy felüdülés volt valami olyat csinálni, amit csak mi magunk hoztunk létre.”– Tompos Kátya, idézet honlapjáról
Már nincs a Spinóza ház repertoárján a Cigánykabaré, amit Balogh Rodrigó három tehetséges, -akkor harmadéves egyetemista- Tompos Kátya, Szőcs Artur és Zöld Csaba segítségével színpadra állított. A gazdag apjának minden vagyonát elmulató fiúról írt és rendezett mesét a gitárral, kannával, kanállal, dobbal kísért cigánydalok, cigányzene tett még varázslatosabbá. Ők maguk lepődtek meg a legjobban, hogy az örömjátékként indult előadás misszió jelleget öltött később azon nézők számára, akik fontosnak tartották, hogy van egy ilyen előadás. De szerencse, hogy nem így indult, így az elvárásoknak való megfelelés okozta görcs nem rontotta el a játékukat.
„Ehelyett sodró lendületű, kiváló dramaturgiájú szöveget hallunk: az egyszerű és hamar elmesélhető alapsztoriba igen ügyesen van beleszuszakolva még jó néhány másik, rövidebb történet, mese, anekdota, közmondás és a többi. Alapjukat a különféle országok népmeséinek jól vagy kevésbé jól ismert archetípusai adják; ezt fűszerezte meg egy jó adag abszurditással és a cigány kultúra megannyi elemével így például a legelső dal színvonalából mindvégig mit sem engedő muzsikával (ezt a Söndörgő szerezte) Balogh Rodrigó, hogy megkapja azt az ötvözetet, amitől az este nehezen feledhető. Amiben Tompos Kátya érdemei is elvitathatatlanok. Hallottuk már őt úgy énekelni orosz busongót (a Bárka Viharában), hogy a fél nézőtér könnyeket morzsolt el a szeme sarkában eztán nem is csoda, hogy most is megfacsarodik az ember szíve, amikor az előadás végén azt énekli, hogy Nem loptunk mi, csak egy szöget / Jézus vérző tenyeréből. Meg hogy Megátkoztál, meg is vertél, / Örök csavargóvá tettél.”– Kovács Bálint AmaroDrom
Gipsy man in New York
Ezt a dalt már Sting előadásában is nagyon lehetett szeretni, de valljuk be Tompos Kátya és a Zuboly együttes előadásában, „A gipsy man in New York” átköltéssel még szerethetőbb.
Forrás: Tompos Kátya honlapja és Kovács Bálint kritikái, amik Tompos Kátya honlapján elérhetőek.