Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója kitünő alkalom, hogy világszerte, így Budapesten is számtalan előadással, kiállítással emlékezzenek meg a csodagyerekről, a zongoravirtuózról, aki dacára, hogy igazi kozmopolitaként, koncertező művészként járta a világot, és magyar édesapja ellenére sem tanult meg magyarul, világéletében magyarnak vallotta magát. Ezeknek a programoknak az egyike, a a Budapesti Tavaszi Fesztivál ünnepélyes megnyitójának helyszíne, Néprajzi Múzeum a Liszt Ferenc és a „cigány ” zene című kiállítása, amely 2011. március 18 – augusztus 29 között kerül megrendezésre. Mint tudjuk, a cigányzenészek által játszott magyar népzene és a cigányzene különbözőségeinek, hasonlóságainak vizsgálata sokszor vált ki érzelmeket és értelmezési vitákat, de az vitathatatlan, hogy Liszt Ferenc érdeklődése a cigányzenészek iránt, „A czigányokról és a czigány zenéről” szóló műve nemcsak indulatokat keltett, hanem felhívta a komolyzenészek figyelmét a magyar népzenére is. Összemosta-e a cigányzenekarok által játszott magyar népzenét vagy magyar műdalokat a cigányzenével? Lehet… Téves megállításokkal okozhatott-e zavart a magyar és cigány zenével kapcsolatban? Lehet… De reméljük a kiállítás, amelynek kiindulópontja Liszt Ferenc ” A czigányokról és a czigány zenéről ” Magyarországon 1861-ben megjelent könyve, pontosabban annak is közvetlenül a cigány zenére vonatkozó része (a könyv eredetileg 1859-ben Párizsban jelent meg Des Bohémiens et de leur musique en Hongrie címmel.) segít mindenkinek közelebb kerülni az igazsághoz. Ennek garanciája lehet, hogy a kiállítás által feldolgozandó zeneművek, képzőművészeti alkotások, irodalmi szövegek és fényképfelvételek a Liszt Ferenc könyve első magyarországi kiadásának időpontjáig, legfeljebb életének végezetéig tartó időben keletkeztek, így mindannyian levonhatjuk a saját következtetéseinket vagy adott esetben mondhatunk véleményt a levont következtetésekről.