vagyis Megcsípett a bolha, mégpedig egy kisebb magyarországi roma népcsoport, a beások nyelvén, akik egy archaikus román dialektust beszélnek, miközben jelentős részük a Dél-Dunántúlon él.
Szűkös, bár figyelemre méltó előzmények (vö. Kalyi Jag) után a rendszerváltás körül jelentek meg nagyobb számban azok az együttesek, amelyek a szélesebb nyilvánosság elé tárták a főleg oláhcigányok és az említett beások által őrzött és ébren tartott cigány népzenei hagyományt. Ezt a zenei világot viszonylagos ismeretlensége, újdonsága mellett egyrészt a fájdalmas tisztasága, másrészt feszült lendülete tette népszerűvé a határokon kívül is. Aztán teltek az évek, és mintha a balkáni rezes-fúvós cigányzene iránti nemzetközi lelkesedés vagy egyszerűen csak az új világzenei események tömege mintha háttérbe szorította volna ezt a halkabb, bár semmivel sem kevésbé dinamikus muzsikát, és egy ideje már nem jelentkeznek új zenekarok, a régiek közül egyesek megszűnnek, másokról alig hallani.
A Kanizsa Csillagai 1993-ban alakult, volt hát idejük finomítani a hangzáson, csiszolni a szerkezeteken, úgyhogy a zenéjük szinte már klasszicizálódott. Ez a lemezük már tavaly megjelent, de mint mondják, nem találják a módját a terjesztésének, Budapesten ritkán járnak – habár épp az idei Szigeten felléptek a Roma Sátorban. Lenyűgöző volt a műsoruk: semmi sallang, semmi kikacsintás, virtuózkodás, csak egyszerű, nemes elegancia, feszült sodrás, fénylő tisztaság. És ilyen – szívszorítóan szép – a lemezük is.
Magánkiadás, 2010, 2200 Ft zolcsillag@freemail.hu
Forrás:
| Narancs XXIII. évf. 35. szám(2011.09.01. – 2011-09-01 |