Nemzetközi kortárstánc-projekt látható Bécsben és Budapesten

Magyar, szlovák és cseh roma művészek, valamint az argentin származású, Berlinben élő Constanza Macras által alapított DorkyPark társulat különleges együttműködéséből született meg az Open for Everything/Mindenre nyitottan elnevezésű produkció, amely csütörtökön mutatkozik be a Bécsi Ünnepi Hetek keretében, június 8-án és 9-én pedig a magyar közönség is láthatja a Trafó Kortárs Művészetek Házában.

Az előadás célja a roma folklór, valamint a kortárs kifejezéstár ötvözése: annak a közös szótárnak a megtalálása, amely a különböző háttérrel rendelkező fiatalok közös improvizációján keresztül születik meg – mondta el a produkció nyilvános próbáján Constanza Macras, aki 2003-ban alapította az európai táncvilág leghaladóbb formációi közé tartozó DorkyPark társulatot.
A kezdeményezésben részt vevő prágai Goethe Intézet képviselőjének elmondása szerint 2008-ban kezdett kibontakozni egy olyan projekt gondolata, amely a Közép-Kelet-Európát ma érintő legfőbb társadalmi kérdésekre koncentrál, de levetkőzve az oktatói attitűdöt, elsősorban a problémák művészi megfogalmazásának az elősegítésére törekszik.
Az Open for Everything/Mindenre nyitottan elnevezésű produkció ennek – az azonos címet viselő – kezdeményezésnek az első fázisa. Az előadás alapkoncepciója a helyiek bevonása volt olyan kívülről érkező művész irányítása alatt, aki kortárs módon közelít az adott társadalmi kérdésekhez.
A szereplőválogatások négy városban – Budapesten, Miskolcon, Kassán és Prágában – zajlottak. Macras szerint azokra a fiatalokra esett a választása, akik már az első pillanatban levették a lábáról. Mint hozzátette: a résztvevők között vannak amatőrök, akik csak néptáncot tanultak és akadnak olyanok is, akik kortárs technikák, néptánc, street dance és hip-hop egyfajta keverékét táncolták. Az általa alkalmazott munkamódszer azonban sokuk számára teljesen ismeretlen volt.
A koreográfus számára elsődleges cél volt, hogy ne közhelyek és ne szánandó emberek jelenjenek meg a színpadon. „Érdekes, hogy a mai napig vándorló népként tekintenek a romákra, pedig ez már rég nem igaz” – mondta Macras. Hozzátette: azok az emberek, akikkel itt találkozott, legalább négy nemzedék óta egy helyben élnek; szemben a táncosaival, akik egyre gyökértelenebbek, mert mindig oda mennek, ahova a munka hívja őket.
„Ahogy egyre inkább elmerültem a romakérdésben, láttam, hogy milyen gazdag ez a kultúra és országról országra mennyire mások az utak, a stílusok, a problémák. Azt gondolom, hogy az ellenük irányuló gyűlölet részben abból fakad, hogy sokan nem tudják meghatározni magát a roma kifejezést és az ismeretlent gyűlölni kezdik” – vélekedett az alkotó.
Macras szerint a produkcióban vannak politikai elemek, de az előadásnak nem célja megmondani, hogy „mi történik a romákkal”. A darab a koreográfus, a DorkyPark öt – dél-koreai, német, kanadai, izraeli és holland – táncosa, valamint a résztvevő 17 művész találkozásának a történetét meséli el. Macras szerint olyan „komponált káoszra” számíthat a közönség, amelyben kis mikroorganizmusok léteznek egyszerre a színpadon és a néző választhatja meg, hogy a történések közül melyikre összpontosít.
Az idén februárban indult nemzetközi táncszínházi projekt tizenkét hetes alkotói folyamatának első öt hetében Budapesten gyakoroltak a táncosok, majd Macras berlini stúdiójába, végül Bécsbe utaztak, ahol csütörtökön debütál az előadás. A magyar közönség pedig június 8-án és 9-én láthatja a produkciót a Trafó Kortárs Művészetek Házában.
Macras mindig nagy hangsúlyt fektet munkáiban az aktuális társadalmi kérdésekre. A 2008-as Hell on Earth (Földi pokol) című előadásában Berlin egyik legproblémásabb negyedében élő, bevándorló családokból származó fiatalokkal dolgozott együtt. Megalopolis című előadása pedig 2010-ben a legjobb koreográfiának járó DER FAUST német színházi díjban részesült.

Scroll to top