Parno Graszt, azaz „fehér ló”. A szín a tisztaságot, a ló a szabadságot szimbolizálja. A roma folk zenekar húsz éve alakult, a feldolgozott zenei anyagokat a kilenc muzsikus maga gyűjti az 1300 lelkes Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Paszab községből és környékéről. Dalaik autentikusak, őrzik zenéjük ősi, eleven karakterét, és ez előadásaikban is érződik. Mindegy, hogy hatvan embernek játszanak egy falusi keresztelőn, vagy több ezer fős tömegnek egy fesztivál színpadán: a hangulatot ugyanúgy áttetszően tiszta derű jellemzi.
Ezt a tisztaságot és közvetlenséget a nemzetközi hírnév megszerzése után is meg tudták őrizni. Megjárták Indiát, 2009-ben negyven napig turnéztak az Egyesült Államokban, majd Koppenhágában, a világzenei színtér legfontosabb „csúcstalálkozóján”, a World Music Expón nyűgözték le a közönséget. „Koncertjeiken megelevenedik a vidéki kocsma pálinkaleheletű hangulata, zörögnek a szekerek, pörögnek a szoknyák és suhognak a falevelek – fogalmazott egy fül- és szemtanú. – Amikor először hallottam őket, nem tudtam betelni a látvánnyal. A zenészek szenvedélyesek, a szemek izzanak, az énekes asszonyok csípői ringanak. A kannás egyszerre két kannán játszik, a szájbőgőfutamok megunhatatlanok, a dalszövegek klasszikusak, a taktus pedig előbb-utóbb bárkit táncra perdít.”
A Müpában a Parno Graszt most egy francia testvéregyüttessel lép pódiumra. A Latcho Drom vezetője, Christophe Lartilleux dzsesszgitáros utazó cirkuszban nevelkedett, és világéletében egy álom éltette: feleleveníteni a Django Reinhardt és Stéphane Grappelli nevével fémjelzett Hot Club de France kvintett egyedi hangzását. Különleges este lesz ez, és különleges találkozás.