“Amikor megtudtam az örömhírt, kisbabám születik, egy lassú átrendeződés indult el bennem. Gondolkodtam, meddig szeretnék a várandósságom idején énekelni, és rájöttem, fogalmam sincs. Elképzelni sem tudom, milyen leszek hat, hét nyolc hónapos hassal… Íme, borsószemnyi gyermekem első tanítása: nem tudhatok mindent előre, még jobban át kell adnom magam az ismeretlen hatalmának. De azt sejtettem, hogy a kezdeti nehéz heteket öröm váltja majd fel bennem, és az örömet énekkel sokszorozni biztosan lesz kedvem.
…”és egyben az utolsó.” amikor beugrott a cím, kacarásztam magamban, mennyi játék van benne. Szülés előtt, amíg még egyben vagyok a babámmal, utoljára állok színpadra. Aztán rájöttem, hogy a jó játék soszor a leglényegesebbhez vezet. Itt is.
Egy és utolsó, kezdet és befejezés. Egy szakasz lezárul, de elindulnak az új életek, a babámé, az anyaságomé, a családunké.
Szerteéneklem hát ennek a kezdetnek az örömét, és mindent, ami még benne van. Ünnepelek. A saját dalok mellé régóta imádott zenéimet szedtem elő Noától, Yasmin Levitől, Dulce Pontestől, aztán filmzenéket (Az élet szép, Vengo), a Kis-ázsiai, a dél-amerikai térség gyönyörű énekeit, fado-t és persze szefárdot. Sok szépet és jót, ami az új életekhez kell…” / Palya Bea /
Forrás: Zsidó Nyári Fesztivál