Budapesti meghívásnak, külföldi csábításnak mondott ellent fiatal korában Greznár Zoltán szanyi cigányprímás. Nem bánta meg, hiszen rengeteg élménnyel gazdagodott. Most viszont kényszerű pihenőt írt elő számára az élet.
Szerző:CS. KOVÁCS ATTILA
Március óta hallgat id. Greznár Zoltán hegedűje. Súlyos betegség akadályozza a Rábaköz híres cigányprímását a játékban, pedig nagyon várja már, hogy újra engedelmeskedjen kezében a vonó. A prímás hét hónappal ezelőtt – éppen a neve napján – agyvérzést kapott. Állapota ugyan sokat javult azóta, de muzsikálni egyelőre még nem tud. Greznár Zoltánnak gyakran jut eszébe a nóta: „Egyszer még hadd muzsikáljak, szívemből úgy igazán, / Szeretném elmuzsikálni, él még a vén cigány, / Öreg cigány, az ősz cigány.”
– Lehet mondani, hogy jubileumot ül a Greznár család, hiszen a családfő hatvan esztendeje szórakoztatta játékával a hallgatóságot.
– Igaz, hiszen alig voltam hatéves, amikor szintén zenész édesapám először a kezembe adta a hegedűt. Általános iskolai zenetanáromtól tanultam meg a kottaolvasást, aztán még gyerekként a zenekarba is bekerültem. Muzsikáltam Győrben, a rajkózenekarban, majd Budapesten, a Hiltonban húztam rendszeresen. Életemben többször is lett volna alkalmam arra, hogy profi muzsikus legyek, de ehhez el kellett volna hagynom a szülőfalumat, Szanyt. Nem vállaltam. Hívtak, legyek állandó zenésze a Hiltonnak és külföldre is többször csábítottak. Kecsegtető ajánlatok voltak azok, anyagilag jól jártam volna, mégis nemet mondtam mindannyiszor. Jól éreztem én magam az ÁFÉSZ-zenekarban is és Csornán, a Zöldfában.
– De nem is gazdagodott meg, pedig csak egy kar-, illetve vonónyújtásnyira volt tőle.
– Ez igaz, mégsem bánom. Jó volt így, ahogy volt. Nagyon sok élmény, barátság kárpótol a gazdagságért. És persze az öt gyerek, akiket így is felneveltem.
– Milyen élményeket kapott a muzsikától?
– Már maga a muzsika, a muzsikálás, a közönség szórakoztatása is nagy élmény. Aztán a zenének köszönhetem, hogy bejártam egész Európát, kelettől nyugatig, szinte minden országában megfordultam.
– Ki mindenkinek muzsikált az elmúlt hat évtizedben?
– Nehéz lenne felsorolni, hiszen politikusok, miniszterek, művészek is szép számmal vannak a sorban. Büszke vagyok rá, hogy két osztrák kancellár, Kreisky és Vranitzky is mulatott a játékomra. Szerettem muzsikálni a válogatott futballistáknak is.
– Jó mulatók voltak?
– Nagyon szerették a cigányzenét. Mészöly Kálmán és Várady? Emlékezetes esték voltak.
– Most viszont pihen a hegedű…
– Nagyon hiányzik a muzsika. Néha a kezembe veszem, megsimogatom. Alig várom, hogy újra engedelmeskedjen és megszólaljon. A bal kezem viszont még nem az igazi. Ahogy hallom, a közönség is hiányolja már az idősebb Greznár Zolit.
– Lennének fellépések, mulatnak még az emberek?
– Egyre népszerűbb ismét a cigányzene. Néha egyszerre három helyről is érkezik meghívás.
– Nem volt ez mindig így. Az 1980-as években hanyatlott a műfaj.
– Inkább a rendszerváltás után, amikor maszekok lettek a vendéglők. Egy-egy étterem nem tudott egy teljes zenekart eltartani. Meg aztán bejött a modern zene, a diszkó, az új generációt nem érdekelte a cigányzene.
– De ezek szerint most már egyre inkább. A Greznár családban van utánpótlás?
– Öt gyerekem közül kettő muzsikál és két unokám is. A helyemet a fiam vette át a zenekarban, de az igazi az lenne, ha én is újra a színpadon lehetnék velük.
Megjelent a Kisalfold.hu-ban 2013.10.17-én