MÉHES ÁKOS – 2013.12.09. 10:43
Az adatok szerint háromezer, de vélhetően sokkal több cigányzenész maradt munka nélkül a rendszerváltás után. A szocializmus évtizedeiben a kisebb városokban, falvakban a cigányzenekar kínálta az egyik fő szórakozási lehetőséget. A rendszerváltás azonban ennek hirtelen véget vetett: az éttermek döntő többsége a cigányzenekar helyett gépzenére tért át. A kiváló muzsikusok szinte egyik napról a másikra kerültek az utcára.Így volt ez Mosonmagyaróváron is. Az idősebb generációból talán nincs olyan, aki ne ismerné Bumbi nevét a városban. Bertók István (Bumbi) volt a város utolsó prímása. Az elismert muzsikus cigányzenekarával fél évszázadon keresztül szórakoztatta a mosonmagyaróváriakat. Talán kevesen tudják, de a Bertók volt az első roma család, amely letelepedett Mosonmagyaróváron. Bertók Béla hozta ide kilenctagú zenekarát a Csallóközből és ők vertek gyökeret a városban – mondják unokái, Bertók „Bumbi” Klára és Bertók Béla, akik szintén felmenőik nyomába léptek. Bertók Klára évtizedeken át dolgozott bárzongoristaként a város szinte minden ismert vendéglőjében, míg unokaöccse rövid ideig nagybőgőn muzsikált a családi zenekarban.
A Bertók István „Bumbi” vezette zenekar a negyvenes évek második felétől élte fénykorát szinte folyamatosan a kilencvenes évekig. Családi banda volt ez, szinte azonos felállásban: Bertók Aladár és ifjabb Bertók Aladár nagybőgőn játszott, ifjabb Bertók István volt a klarinétos, Sárközi Gyula a segédprímás, Farkas Tibor pedig a cimbalmos.– Édesapám már tizennégy éves korától zenélt Pozsony neves éttermeiben – mondja Bertók Klára, a neves prímás, Bumbi lánya. – Aztán Mosonmagyaróváron hosszú időn át muzsikáltak a Központi étteremben, ami később Széchenyi étterem lett, de zenéltek többek között az Arany Ökörben, a Fekete Sasban és a Park étteremben is. Akkoriban nem csupán hétvégente, hanem szinte mindennap volt élő zene a vendéglőben. A zenekar heti hat napot muzsikált. Hatalmas sikerük volt. A rendszerváltással aztán megindult a cigányzene népszerűségének hanyatlása. Kinyílt a világ, a külföldről beáramló modern zene óriási csapást jelentett e műfajra. Emellett az éttermek privatizációja után az új tulajdonosok már nem tudták vagy nem akarták megfizetni a többtagú cigányzenekarokat. Inkább áttértek a gépzenére vagy egy szintetizátoros-énekest alkalmaztak. Ezzel a cigányzeneka-
rok többségének végleg leáldozott – meséli Bertók Klára.
„Bumbi Klári” egyébként édesapja nyomdokaiba lépve egészen 1999-ig főállású zenész volt. Bárzongoristaként minden este játszott Mosonmagyaróvár neves éttermeiben és alkalmanként még ma is zenél. Mint mondja: minden zenét játszik, így cigányzenét is, bár cimbalom és hegedű nélkül már nem az igazi, de mégis próbálja életben tartani ezt az örökséget.
Bertók Béla – aki a helyi nemzetiségi önkormányzat vezetője – édesapja ugyancsak éttermi cigányzenész volt, ő viszont csak rövid időt töltött ezen a pályán. Mint mondja: a cigányzenészek a rendszerváltás legnagyobb vesztesei voltak. Gyermekeit éppen ezért nem is terelte erre az útra, mert ahogy fogalmazott: „Heti egy-két napos zenélésből nem lehet megélni.”
Bertók Béla hozzátette: a családfenntartó férfiak addigi élete a muzsikálásról szólt, munkájuk kizárólag a zenére összpontosult, így más területen nehezen boldogultak. Ezért aki tudta, átképezte magát. Több helyi muzsikus például biztonsági őrként helyezkedett el.
„A zeneiskolában meg lehet tanulni hegedülni, de ezt a tudást csak a cigányzene nagy öregjeitől lehet ellesni a mindennapi muzsikálás közben. Ez a tudás, amit a cigányok több száz éve művelnek, veszélybe került. Ezért szeretnénk most megmenteni és átörökíteni. Önkormányzatunk a jövő évben pályázik hangszerek beszerzésére és megpróbáljuk ugyan csak hobbiszinten, de újra megalakítani a zenekart” – tette hozzá Bertók Béla.
Forrás: Kisalfold.hu 2013.12.09.
